Ha fellapozunk egy szkizofrénia kötetet, például Hirsch és Weinberger sok szerzős könyvét (Hirsch, Weinberger, 1995) , meglepődve tapasztaljuk a pszichoterápiás fejezetek terjedelmének csökkenését a korábbiakhoz képest. A volumen zömét a biológiai kutatások beszámolói teszik ki, a gyógyításban pedig a biológiai terápiákat részesítik előnyben. Ezek kiegészítéseként jönnek szóba a pszicho-edukáció, szociális készségfejlesztés, stressz menedzselés, természetesen aszerint, hogy megfelelnek-e a költség–haszon elemzés kritériumainak vagy sem. Mi marad a pszichoterápiának? Mindenekelőtt a családterápia és a kognitív magatartásterápia. Az analitikus egyéni terápiákról ugyanúgy nem esik szó, mint a hipnoterápiáról. Mintha ...

Mielőtt bárki hipnoterápiát kezdene el pszichotikusokkal, tudnia kell, hogy hipnotizálhatók-e egyáltalán a szkizofrén kliensek, és mennyire veszélyes maga a hipnózis. Ami a hipnózis javallatát illeti, Freud véleményét nagy vonalakban ismertettem. Egyébként Freud és tanítványai a hipnózist nemcsak állítólagos erotikus komponense miatt tartották veszélyesnek, hanem amiatt is, hogy a pszichotikus beteg a hipnotizőr személyét agresszív archaikus vonással ruházhatja fel. Freud egyenesen egy törzsfőnök lesújtó tekintetét véli felfedezni a hipnotizőr szemében ( Freud , 1921/1955).

Heveny pszichotikus zajlásban a kliensek egy része valóban rendkívüli módon érzékeny a szemkontaktusra, mivel mind a saját, mind a mások tekintetét mágikus, ...

Jay Haley (1967) és Jeffrey Zeig (1985) számos elemzésben mutatott rá, hogy a 20. századi pszichoterápia és hipnózis személyközi kommunikációs irányzatának az atyja Milton H. Erickson . Az ő nevéhez fűződik a „hipnoterápia formális transz nélkül” alkalmazása pszichoterápiás közegben.

Milton H. Erickson

Betegei többségénél nem végzett formális hipnózisindukciót, helyette paradoxonokkal és meglepetést tartalmazó kommunikációval gyakorolt terápiás hatást. Lényegében olyan típusú szuggesztiókkal dolgozott, amelyek a páciens kommunikációs stílusához és tudattalan szükségleteihez messzemenően illeszkedő műveleteket foglaltak magukban annak érdekében – és ez jelenti a „hipnotikus” elemet – hogy a páciens tudattalan ...

Különösek a reggeli eszmélkedések. Rendszerint rám tör a rend, amely nem tűri az álmok homályos mindenbírását, a káoszt. Így aztán az új nap akarata engem is összerak valahogy. Ma viszont én teremtem újjá a világot. Ahelyett, hogy gyötörne a muszáj, az erkölcsi kötelesség gravitációja, szabadon lebegnek körülöttem a tennivalók, készségesen várnak sorukra. Tudom, hogy alig kell figyelnem rájuk, elég egy intés, hogy mindegyik megtalálja a maga útját. Mint a gyermek, aki csücsörített szájjal formált „prrrrr” hanggal vezet autót, zsigereimmel irányítom a világot. Pedig most is az a gyötrő álmom volt, ébredés előtt. De valahogy elsimult a vége. Húsz évig dolgoztam zárt osztályon. Annak ellenére, hogy már több mint másfél ...

Tanulmányt írni a pszichózisok hipnoterápiás lehetőségeiről a 21. század elején ugyanolyan merészségnek tűnhet, mint 100 évvel ezelőtt kijelenteni, hogy a szorongás alapját a nem szalonképes, elfojtott szexuális késztetések alkotják. Az utóbbi tett Freud nevéhez fűződik, aki történetesen még arról is nevezetes, hogy megtagadta a hipnózist, és lemondott a szkizofrének lélektani kezeléséről. Emiatt érdemes felidézni azokat a körülményeket, ha csak vázlatosan is, amelyek a hipnózis „halálához”, illetve, ha nem is a halálához, de hosszú lejáratú diszkvalifikálásához vezettek.

Maga Freud a hipnózis alkalmazásának megtagadását leginkább ahhoz a kellemetlen incidenshez köti, amikor csinos nőpáciense transzból „magához ...

Bea 15 éves korában került terápiába, amely 10 évig tartott. Anyja, saját anyjával évtizedekig aszalt, szeretet–gyűlöletkapcsolata áttevődött nem kívánt terhességére. Ebből született Bea. Legkorábbi emléke az volt, hogy kis ágyában fekszik egy–két éves korban, és egy hatalmas, merev, bábuszerű fej hajol fölé.

Sátánista szektatag barátnője öngyilkossága után megvágta csuklóját, és Bea súlyos szorongásos állapotban kért segítséget osztályunkon. Ezután öt évig tartó öngyilkossági krízisben volt borderline patológiára jellemző pszicho-dinamikával, amelyet az anyai és apai tárgy–képviseletek közötti ide–oda történő vonzás, taszítás és azonosulási képtelenség határozott meg. A terápia első öt éve az ...

1983 őszén egy 43 éves férfi kért tőlem segítséget. Első találkozásunkkor elkísérte a felesége is, aki mindvégig megszeppenve hallgatott szürke kosztümjében. A férfi magas, erős alkatú volt, hatalmas állkapcsával és riasztóan erős hangjával oroszlánra emlékeztetett. Ijesztő megjelenésével furcsa ellentétben állt az, ahogyan előadta panaszait. Drasztikus alkoholelvonást kért, súlyos alkoholistáknak valót. Elmondása szerint hétvégenként züllött alakokkal eszméletvesztésig iszik, kötekedik, nem tudja, mit művel. Alkalmi cimboráit józanul meg sem ismeri. Az ilyen esetek után rettenetesen szégyelli magát, úgy gondolja, hogy mindenki tudja róla, milyen ember. Ha megy az utcán, úgy érzi, olvasnak a gondolataiban. Meg sem érdemli az ...

A 80-as években egyre jobban feszített gyakorlati munkámban az a kérdés, vajon hogyan lehet a súlyos betegeken a gyógyszerek adásán kívül is segíteni. Már ismertek voltak a szociál–pszichiátria eredményei (Burnham, Gibson, Gladstone, 1969; Füredi, 1966 és 1979; Haley, 1963; Jones, 1963 és 1968; Juhász, 1972; Kiss Vámosi, 1970; Kun, 1973), az open door rendszerű pszichiátriai osztályok működése (Bell, 1955; Gáldi, 1968; Goffman, 1961, 1963 és 1967), a betegekkel folytatott különféle szocioterápiás foglalkoztatások jótékony hatásai (Adorjáni, 1965). De amikor egy súlyos depresszióban szenvedő idős férfi beteg fia azt kérte, hogy az édesapját lelki úton kezeljem, megrémültem. A biológiai szemlélet uralma idején ez nem volt szokás, nem ...

Bevezetés: a borderline páciens „kihívása” (Kroll, 1988)

A borderline (a továbbiakban: bo) személyiségzavar lényegét a pszichoanalitikus irodalom nem – specifikus én – gyengeségnek fogja fel. Azok az emberek tartoznak ebbe a csoportba, akikből hiányzik a belső tartás, a lelki szilárdság, tehát valamiféle állandóság, amivel céljaikat elérni szándékoznak, ugyanakkor viszont hiányzik belőlük az a fajta változékonyság is, ami a rugalmas alkalmazkodás és megküzdés sajátja. A gyengeség strukturális hiba („basic fault” — Balint, 1968), aminek következménye belső világuk torzulása (a szelf disztorziója, torzulása és fragmentációja, szétesése: Kohut, 1971 és 1977). Jellemző lehet erre olyan élmények és viselkedésformák ...

Általánosan elterjedt nézet szerint az agy működése alapozza meg a lelki folyamatokat. Az idegsejtek (neuronok) és a neuronhálózatok kézzel foghatóan léteznek, hiszen számtalanszor megfigyelték őket, még elkülönítésük és tenyésztésük is sikerült, pusztulásuk pedig súlyos működési kieséssel, például bénulással jár, ezek tehát objektív tényezők. Ezzel szemben a lelki jelenségek nem kézzel foghatók, az agy működésének a származékai, mintegy tükrözik azt. Mindazonáltal ezek is tények, csak éppen szubjektív tények. Az ember értelmes, következésképpen értelmező lény. Mi az értelmezés? Az a mozzanat, ahogyan szubjektumában tudatossá válik az objektív valóság, összefüggéseivel és törvényszerűségeivel együtt, ...

Mint ahogy gyakran magam is úgy éreztem, hogy Harlequin–maszk mögé kell rejtenem értékeimet, az egyetemi demonstrációk elmebetegeiben is rejtett értékeket sejtettem. Különc viselkedésük egyszerű álcának látszott, amely mögött szellemi és kulturális kincsek lappanganak. A megalázottság illata lengte körül őket, mint a középkori szenteket. Ebben az időben faltam a Dosztojevszkij és a Franz Kafka műveket. A kezdeti tisztelettel vegyes csodálat irántuk mindvégig megmaradt bennem. Még az olyan események sem tudták lerombolni, mint fonákjára fordult társalgásom egy paranoid szkizofrén beteggel. Megkérdeztem, hogy hall-e hangokat. Amikor bólintott, érdeklődtem, hogy kinek a hangját. Mondta, hogy az Úristenét. Mit mond? – kérdeztem. ...

Harag-löveg 

vére lobban,

átkozódik

csecsszopóban.

Felrobbantott

tekintetek                       

kráterében

hátha mégis

anyám nevet.

S néha én is

felnevetek,

mint a tankok.

Menekülök.

Agy-pöfeteg

tikkad, éhe

álom-katlan.

Bűn-guzsaly sző

szó-szögeket

kín leplére,

számolatlan.

Apám foszló

mérnök-álom.

Hála, zokszó,

nagy-kurjantó

palóc kedve

vonta, csente

származásom

peckesebbre.

Dallam-emlőd

illanó, lágy

cupp-muzsika,

szűz adomány.

Ámbrád, anyám,

itató vágy,

keserédes,

mint a dohány.

Jó-rossz ötvöz,

átok éget,

nem sajog.

Mégis, ahogy

...

Ízelítő az Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról című 2005-ben megjelent könyv fogadtatásából:

 „…olyan kérdéseket tesz fel a pszichiáter író, amelyek valamennyiünkben ott rejtőznek, csak éppen nem férünk hozzájuk.”

Agárdi Tamás, Grafológia 2005/12–2006/1

„A pszichoterápia ma szinte anakronisztikus és mondhatni, folyamatos szervezeti visszafejlődésben van… A szerző ezzel a szakmai–társadalmi tendenciával szemben vette fel a harcot.”

Buda Béla, Lege Artis Medicinae 16 (8–9): 810–811, 2006.

 „…vallomás és kitárulkozás is ez a mű. Az elmélkedő esszéket és esettanulmányokat lírai betétek, ’capricciók’, naplórészletek színesítik és teszik igazán hitelessé.”

Jakabffy ...

In Vas József Pál: Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról. Budapest: ProDie, 2005, 428-450.

Miért fabrikál az ember ősidők óta állati, emberi csontokból fúvós, ütős hangszereket, bélből húrokat és bőrből dobot? Mi lehet a varázsa a dobnak, amelynek ütéseire a sámán transzba révül, elszakad a fizikai valóságtól, és bejárja a szellemvilágot?

És miért futkároz a hideg csontjainkban a xilofonjáték hallatán? Lehet, hogy ez a test-közeliség, amely a hangszeres játék révén kifejezésre jut, már ismerős rezdületeket, élményeket kelt? Olyan tapasztalatokat, amelyekre nem emlékezhetünk, mivel abban az életkorban, amikor szereztük, még nem rendelkeztünk tudatos biográfiai memóriával. Lehetséges, hogy a zene ...