Mint ahogy gyakran magam is úgy éreztem, hogy Harlequin–maszk mögé kell rejtenem értékeimet, az egyetemi demonstrációk elmebetegeiben is rejtett értékeket sejtettem. Különc viselkedésük egyszerű álcának látszott, amely mögött szellemi és kulturális kincsek lappanganak. A megalázottság illata lengte körül őket, mint a középkori szenteket. Ebben az időben faltam a Dosztojevszkij és a Franz Kafka műveket. A kezdeti tisztelettel vegyes csodálat irántuk mindvégig megmaradt bennem. Még az olyan események sem tudták lerombolni, mint fonákjára fordult társalgásom egy paranoid szkizofrén beteggel. Megkérdeztem, hogy hall-e hangokat. Amikor bólintott, érdeklődtem, hogy kinek a hangját. Mondta, hogy az Úristenét. Mit mond? – kérdeztem. ...

Az OH [1] szubsztrát [2] sorsa a Cyto-Krompecher [3] rendszerben a Debreceni Anatómiai Intézet A-vizsgálata [4] nyomán.

Debrecen, 1964.  

Debreceni Egyetem

Helyszín: a Debreceni Orvostudományi Egyetem Hullaháza, amely csak régebben volt az, abban az időben kultúrközpontként működött. Időpont: 1964. október, a másodéves hallgatók klubestje, amelyen az Egyetem színe-java részt vesz. Utolsó előtti műsorszám: Vas József, mint előadó egy táblára firkálja képleteit, mímelve Tankó Béla professzor Úr hanghordozását és mozdulatait, melyeket biokémiai előadásain megszokhattunk. Ilyen formán egyetlen képbe, a szófacsarás folytán citeráz-nak torzított citrát-kör kémiai folyamatábrájába sűrítve parodizálja a medikusok anatómia és ...

Harag-löveg 

vére lobban,

átkozódik

csecsszopóban.

Felrobbantott

tekintetek                       

kráterében

hátha mégis

anyám nevet.

S néha én is

felnevetek,

mint a tankok.

Menekülök.

Agy-pöfeteg

tikkad, éhe

álom-katlan.

Bűn-guzsaly sző

szó-szögeket

kín leplére,

számolatlan.

Apám foszló

mérnök-álom.

Hála, zokszó,

nagy-kurjantó

palóc kedve

vonta, csente

származásom

peckesebbre.

Dallam-emlőd

illanó, lágy

cupp-muzsika,

szűz adomány.

Ámbrád, anyám,

itató vágy,

keserédes,

mint a dohány.

Jó-rossz ötvöz,

átok éget,

nem sajog.

Mégis, ahogy

...

Ízelítő az Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról című 2005-ben megjelent könyv fogadtatásából:

 „…olyan kérdéseket tesz fel a pszichiáter író, amelyek valamennyiünkben ott rejtőznek, csak éppen nem férünk hozzájuk.”

Agárdi Tamás, Grafológia 2005/12–2006/1

„A pszichoterápia ma szinte anakronisztikus és mondhatni, folyamatos szervezeti visszafejlődésben van… A szerző ezzel a szakmai–társadalmi tendenciával szemben vette fel a harcot.”

Buda Béla, Lege Artis Medicinae 16 (8–9): 810–811, 2006.

 „…vallomás és kitárulkozás is ez a mű. Az elmélkedő esszéket és esettanulmányokat lírai betétek, ’capricciók’, naplórészletek színesítik és teszik igazán hitelessé.”

Jakabffy ...