Ha fellapozunk egy szkizofrénia kötetet, például Hirsch és Weinberger sok szerzős könyvét (Hirsch, Weinberger, 1995) , meglepődve tapasztaljuk a pszichoterápiás fejezetek terjedelmének csökkenését a korábbiakhoz képest. A volumen zömét a biológiai kutatások beszámolói teszik ki, a gyógyításban pedig a biológiai terápiákat részesítik előnyben. Ezek kiegészítéseként jönnek szóba a pszicho-edukáció, szociális készségfejlesztés, stressz menedzselés, természetesen aszerint, hogy megfelelnek-e a költség–haszon elemzés kritériumainak vagy sem. Mi marad a pszichoterápiának? Mindenekelőtt a családterápia és a kognitív magatartásterápia. Az analitikus egyéni terápiákról ugyanúgy nem esik szó, mint a hipnoterápiáról. Mintha ...

Tanulmányt írni a pszichózisok hipnoterápiás lehetőségeiről a 21. század elején ugyanolyan merészségnek tűnhet, mint 100 évvel ezelőtt kijelenteni, hogy a szorongás alapját a nem szalonképes, elfojtott szexuális késztetések alkotják. Az utóbbi tett Freud nevéhez fűződik, aki történetesen még arról is nevezetes, hogy megtagadta a hipnózist, és lemondott a szkizofrének lélektani kezeléséről. Emiatt érdemes felidézni azokat a körülményeket, ha csak vázlatosan is, amelyek a hipnózis „halálához”, illetve, ha nem is a halálához, de hosszú lejáratú diszkvalifikálásához vezettek.

Maga Freud a hipnózis alkalmazásának megtagadását leginkább ahhoz a kellemetlen incidenshez köti, amikor csinos nőpáciense transzból „magához ...

1983 őszén egy 43 éves férfi kért tőlem segítséget. Első találkozásunkkor elkísérte a felesége is, aki mindvégig megszeppenve hallgatott szürke kosztümjében. A férfi magas, erős alkatú volt, hatalmas állkapcsával és riasztóan erős hangjával oroszlánra emlékeztetett. Ijesztő megjelenésével furcsa ellentétben állt az, ahogyan előadta panaszait. Drasztikus alkoholelvonást kért, súlyos alkoholistáknak valót. Elmondása szerint hétvégenként züllött alakokkal eszméletvesztésig iszik, kötekedik, nem tudja, mit művel. Alkalmi cimboráit józanul meg sem ismeri. Az ilyen esetek után rettenetesen szégyelli magát, úgy gondolja, hogy mindenki tudja róla, milyen ember. Ha megy az utcán, úgy érzi, olvasnak a gondolataiban. Meg sem érdemli az ...

In Vas József Pál: Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról. Budapest: ProDie, 2005, 428-450.

Miért fabrikál az ember ősidők óta állati, emberi csontokból fúvós, ütős hangszereket, bélből húrokat és bőrből dobot? Mi lehet a varázsa a dobnak, amelynek ütéseire a sámán transzba révül, elszakad a fizikai valóságtól, és bejárja a szellemvilágot?

És miért futkároz a hideg csontjainkban a xilofonjáték hallatán? Lehet, hogy ez a test-közeliség, amely a hangszeres játék révén kifejezésre jut, már ismerős rezdületeket, élményeket kelt? Olyan tapasztalatokat, amelyekre nem emlékezhetünk, mivel abban az életkorban, amikor szereztük, még nem rendelkeztünk tudatos biográfiai memóriával. Lehetséges, hogy a zene ...