In Vas József Pál: Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról. Budapest: ProDie, 2005, 428-450.

Miért fabrikál az ember ősidők óta állati, emberi csontokból fúvós, ütős hangszereket, bélből húrokat és bőrből dobot? Mi lehet a varázsa a dobnak, amelynek ütéseire a sámán transzba révül, elszakad a fizikai valóságtól, és bejárja a szellemvilágot?

És miért futkároz a hideg csontjainkban a xilofonjáték hallatán? Lehet, hogy ez a test-közeliség, amely a hangszeres játék révén kifejezésre jut, már ismerős rezdületeket, élményeket kelt? Olyan tapasztalatokat, amelyekre nem emlékezhetünk, mivel abban az életkorban, amikor szereztük, még nem rendelkeztünk tudatos biográfiai memóriával. Lehetséges, hogy a zene ...