A szkizofrének pszichoterápiájáról szóló irodalom évtizedek óta több kérdést vet fel, mint amennyi biztos fogódzót említ1. Az alábbi terápia sem kivétel a fenti megállapítás alól, annál is inkább, mert nem befejezett, hanem megszakadt kezelésről van szó.

Szilárd, az előző fejezetben már említett 26 éves paranoid szkizofrén férfi páciens, akit születése után anyja nem tudott szoptatni, több helyről hozattak neki tejet, később sohasem érezte szeretetét, törődését. 12 éves korában lágyéksérülést szenvedett. Szülei aggódásai miatt maga is attól félt, hogy nem lesz férfi. Első pszichotikus epizódja akkor robbant ki, amikor kudarcot vallott egy lánnyal, és kapcsolatuk megszakadt. Pszichózisa után depresszív, szorongó és magányos volt, nem tudott az emberekkel kapcsolatba lépni. Önmagát mérhetetlenül hitványnak érezte, miközben mindenki mást csodálatra méltónak talált. Amikor részt vett egy szellemi jóga tanfolyamon, újabb pszichotikus epizód tört ki. Egy fénypontot kellett követnie, hogy megmutassa az embereknek az örök igazság és boldogság útját. Úgy vélte, ő a megváltó. Apját Úristennek, anyját pedig ördögnek képzelte.

A pszichózis lezajlása után családja felkeresett és hipnoterápiát kértek. Gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan kezdtük el a hipnózisokat, amelyek tematikáját az határozta meg, hogy gyermekkorában kedvelte a kalandregényeket. Első hipnózisa során elképzeltettem, hogy középkori várba lép (ennek történéseit az előző fejezetben a projektív identifikáció működésének példájaként elemeztem).

A második imagináció az első folytatásaként következett. Hipnózis indukcióként összefoglaltam az előző hipnotikus ülésen történteket. Az ülésről készült hangfelvétel átirata alapján követhetők az események.

P (páciens).: Látom a vár falát.

1. (terapeuta): Nagyon jó.

P.: Egy nő éppen felköti magát. Kötéllel a nyakán.

T.: Igen.

P.: Olyan, mint az “Ómen” című filmben.

T.: Ki ez a nő?

P.: Az egyik felügyelő nő.

1. (megjegyzés): A csecsemőre Szilárd szerint négy felügyelő nő vigyázott, ami a domináns, bitorló anyai vonást jelképezi.

T.: Miért köti fel magát?

P.: Nem tudom.

M.: Szörnyű volt mindezt hallani. Elméleti szempontból viszont azt jelentette, hogy Szilárd igyekszik megszabadulni rossz anya–képétől, hogy megbosszulja a gondoskodás állítólagos hiányát.

T.: Akar segíteni neki?

P.: Igen...Levenni a kötelet a nyakából.

T.: Jól van...Most mi történik?

P.: Zuhan lefelé...ahogy leveszi a kötelet.....száll lefelé....hosszú ruhája repül, úszik a szélben...most földet ér.

T.: Hol ér földet?

P.: Közel a várhoz.....Kardot ragad....és szaladgál fel s alá...rohan felfelé.

T.: Kíváncsi vagyok, mit akar.

P.: Keres valamit...Most úgy néz ki, mintha átváltozott volna katonává.

T.: Lehetséges...És miért akarta felakasztani magát?

P.: Nem akart felügyelni a csecsemőre.

M.: Később Szilárd a Bess nevet adja a katonának. A női név jelzi a figura eredetét: az álcázott anyai felügyeletet, illetve bitorlást. Miután átváltozott, és így megmenekült az anyai felügyelet elől, Bess képviseli a pszichotikus kibúvót, Szilárd énjének őrült oldalát.

T.: Most mit csinál Bess?

P.: Most kilép az erkélyre, előre ugrik és zuhan lefelé.

T.: Hol van a csecsemő?

P.: Fekszik az ágyban.

T.: Mit csinál?

P.: Beszél.

T.: Mit?

P.: Azt mondja: digirindin-didiri-tik-tak-tik-tak-dikta-rassza.

T.: Valóban aranyos.....Ki az anyja?

P.: Az egyik felügyelő nő.

T.: Milyen az anyja?

P.: (érzéssel): Az arca olyan, mint a Madonnáné..mint Máriáé..

T.: Igen....Vajon a csecsemő tudja-e, hogy kihez tartozik?

P.: Nem ismeri az anyját.

T.: Hmmm...Mit gondol, örülne neki, ha megismerkedhetne vele?

P.: Nem engedi a többi felügyelő nő.

T.: Azt hiszem, a csecsemő örülne, ha az anyja és maga nevelnék.

1. (szeretettel): Hol vagy mama? (sír).

T.: Elküldhetné a többi felügyelő nőt, küldje el őket, csak az anyja maradjon vele!

P.: A csecsemő mosolyog és azt mondja: Mama, te vagy az igazi! És az anyja simogatja a haját....csiklandozza....és a csecsemőnek ez nagyon tetszik.

M.: A fiúcsecsemő jelenti Szilárd jó önképét, az igazi anya pedig a tökéletesen jó tárgyképviseletet. A felügyelő nők eltűnése, vagyis az anyai kisajátító gondozói magatartás képzeletbeli feloldása teszi lehetővé a csecsemő fejlődését.

A harmadik imagináció során Szilárd virágot szed a csecsemő anyjának, és lát egy jóképű fiatal herceget, aki meg akarja szöktetni a csecsemőt az anyjával együtt. Kiderül, hogy a herceg a csecsemő édesapja annak ellenére, hogy a várúr önmagát tekinti annak. Ha erre rájönne, megbosszulná, elpusztítaná a herceget és a gyermek anyját, ezért a titkot meg kell őrizni.

A terápiás munka haladását és szintjeit jellemzik a hipnotikus élmények. A második hipnotikus ülés pre-ödipális, anya–gyermek problematikával foglalkozott. Szilárd bitorló anya–képviselete a négy felügyelő nő, akik így túl sokan vannak ahhoz, hogy anyai szeretetet biztosítsanak a csecsemőnek. Ezzel szemben a harmadik ülés már ödipális konfliktust tartalmaz, és az eddig kétpólusú, anya–gyermek kapcsolat három pólusúvá válik. A fiatal herceg mint az apa jó, a zord várúr mint az apa rossz képviselete jeleníti meg az apai pólust, az anya jelenti a második, a csecsemő pedig a harmadik pólust. Szilárd anyja iránti szeretetét a csecsemő anyja és a herceg közötti vonzalom illusztrálja.

Közben Szilárd egyre jobban érzi magát, és éber beszélgetéseink folyamán elmondja, hogy minél jobban van, annál elégedetlenebb a saját testével, különösen a nemi szervével. Ez tulajdonképpen jelzés a baleset következtében torzult nemi azonosságérzésére. Mindenesetre önbizalma nőtt, amit hangjának tónusán, erősségén és árnyaltságán is észre lehet venni. A sérült szexuális azonosságtudat pszichotikus következményei szimbolikusan ábrázolódnak a negyedik hipnózis ülés folyamán. Először Szilárd a herceg kastélyát látja, amely egy nagy kéményre emlékeztet, ennek a tetején egy szobában lakik a herceg. A “kéménykastély” a lágyéksérülés fantáziált kasztrációs félelmei ellen felállított narcisztikus védekezés jelképe. Mintha a sértett fallosz felnagyítása biztosítaná, hogy ezentúl sérthetetlen maradjon (Laufer, 1991; Lichtenberg, 1978). Ismét a jegyzőkönyvből követhetjük az imagináció eseményeit.

P.: Most ébred a herceg. Nagyon álmos. Megkeresi a kardját. A falon találja meg. Felhúzza a zokniját, cipellőjét, és kezd lassan sétálni lefelé a lépcsőn. Azt mondja: “Milyen jól érzem magam! Minden olyan gyönyörű, most virágzik minden. Ezt szeretem! Ez az én világom. Csodálatos ez a reggel.“

T.: Látja magát a herceg?

Megjegyzés (M): Nem vettem észre, hogy Szilárd és a herceg közben egybeolvadtak egymással (ez Szilárd jó tárgykapcsolata).

P.: Furcsa, de nem vett észre. Mintha láthatatlanná váltam volna. Most megpillant. “Hát te ki vagy öreg cimbora? –Én volnék a Szilárd. “Mit keresel errefelé?” –Csak jöttem megnézni a kastélyod. “Na, jól van. Tetszik?” –Nem túl fényes. Láttam már jobbat is. “Ez jó nekem.” –Biztosan igaza van.

M.: A bensőséges hangvételű dialógusban Szilárd nemi szerve iránti aggodalma nyer kifejezést.

P.: A gyümölcsfák akkor igazán szépek, ha teremnek, és minden jó lesz. Lesz itt alma, cseresznye. Nem ismerem mindegyik fát, de látom a fehér virágukat. Most piros virágot is látok.

M.: A szép metafora az érett szexualitás ígéretét hordozza magában.

T.: Mit csinál most a herceg?

P.: A herceg odaát van a pataknál és mossa a zokniját. Pedig már felvette, de ez lehet, hogy másik zokni. Egyre csak mossa és mossa, azt hiszem, most elégedett magával. Van egy lyuk a zoknin. Be kell stoppolni. Menjen vissza a csecsemő anyjához, hogy a zoknit megstoppolja?

T.: Valóban, mit kellene tennie a hercegnek?

P.: Igazán nem tudom. Lennie kell valakinek a közelben....Azt hiszem, egy templom van ott.

M.: A herceg és Szilárd teljes egybeolvadása megtörtént. Szilárd ödipális vágyaiból származó “bűnét” torolta meg a lágyéksérülés traumája, amely így a bűntudat jelképe lett, és az érett szexualitás kialakulásának kudarcához vezetett. A bűntudatot a zoknimosás jelképezi. Mivel a bűntudat erkölcsi én származék, kezelésében a vallásos nevelés hatásos. Ezt jelképezi a templom felbukkanása.

P.: Belépek a templomba. Gyönyörű freskók vannak a falon...Itt van Michelangelo egyik freskója is...nem tudom, kinek az érintése...amikor valami születik...

T.: Ádám teremtése.

P.: Valóban. Ott van a kinyújtott kéz. Azután egy másik képen Jézus Krisztus cipeli a keresztet. Ezt már láttam gyermekkoromban....Igen, a mi templomunkban...Látom az oltárt és a fényeket...Ott van a pap is. Misét mond hosszú köntösében...És belül emberek vannak...öregasszonyok fekete ruhában, a pad fölé hajolnak kezükben imakönyvvel, halk hangon imát mormolnak.

M.: A templom, a pap és a vallásos tárgyú freskók lehetővé teszik a szexuális trauma és a bűntudat szimbolikus, erkölcsi én–szintű feldolgozását. A kérdés az, kivel azonosítja magát Szilárd, valós személlyel, mint a pap, vagy pedig transzcendenssel, mint Jézus Krisztus? Korábban a gyógyító belső képviseletét Szilárd narcisztikus védekezéssel ugyanolyan mértékűre nagyította fel, mint a bűntudatát. A mindenhatóvá tett jó lélektani tárgy vehette fel eredményesen a küzdelmet a bűntudattal. Így pszichózisában Jézus Krisztussal azonosult, mivel apja az azonosulásra gyenge és alkalmatlan személyiség volt.

P.: Fókusz!...Minden a fókuszban van.

M.: Ebben a pillanatban erős szorongást éreztem. Attól féltem, hogy előtörnek a pszichotikus élmények, újra hallucinálni fog, és akkor mit fogok a helyzettel kezdeni?

T.: Hol van a fókusz?

P.: Most nem látom a fókuszt. Egy körívet látok. Annak van egy középpontja. Arra koncentrálok.

T.: Igen.

1. (szorongva): A középpont!

M.: A legutolsó pszichózis élményei bukkannak elő, amelyben egy fénypontot kellett követnie. A fókusz és a középpont a pszichotikus megvilágosodás–élmény jelképei lehetnek.

P.: Ezen nagyon meglepődtem, de már eltűntek...Most jön a pap, vesz egy darab kenyeret, hálaadó imát mond, kettétöri és szétosztja az emberek között, miközben azt mondja: “Vegyétek és egyétek, ez az én testem.” Azután vesz egy edényt, hálát ad Istennek, és odaadja az embereknek. “Igyátok mindannyian...ez az én vérem.”

T.: Hogy néz ki a pap?

P.: Egy kicsit kopasz...magas, sovány, magas homloka van. Megnyugtató mély hangja van. (Szilárd utánozza a pap hangját): “Vegyétek, ez az én testem, amit nektek adok...Igyátok mind, ez az én vérem”...Názáreti Jézus... Most látom a fókuszt...azt a fókuszt újra...ugyanaz a körív...és erre a helyre fókuszál (elcsuklik a hangja).

M.: Szilárd megpróbálja magát azonosítani a pappal, de ezt a Jézus Krisztussal végbement pszichotikus egybeolvadása egyelőre meghiúsítja.

P.: Jézus Krisztus jelenlétét éreztem, amikor a fényt kellett követnem. Miután részt vettem a szellemi jóga összejövetelen.

T.: Most megértheti, hogy ez nem veszélyes a maga számára.

P.: Igen.

T.: Pusztán egy lehetőség a sorsában, amit átélt. Megkérdezheti a papot, hogyan kövesse az igaz utat.

M.: Arra törekedtem, hogy Szilárd a pap apai jellegével azonosuljon. Ahelyett, hogy fénypontot követne, reálisabb, földi célok felé haladhat.

P.: A pap azt mondja, a saját utamat kell járnom, de én nem tudom, hogy melyik az.

T.: Ha majd kijön a templomból, biztosan látni fog egy utat, egy olyan utat, amelyik összeköti a múltat a jövővel....A régi várat, benne a csecsemővel a herceg kastélyával....egy utat, amelyen előre és visszafelé mehet...minden a választásától függ

1. (érzelemmel): Látni akarom újra a csecsemőt

T.: Jól van. Akkor menjen vissza a régi várhoz.

P.: Egy kicsit hepehupás az út...ráférne a javítás...olyan, mint a magyar utak általában...Látom a régi várat, és az egyik őrt, amint a dárdájára támaszkodva pihen, mint egy félnótás.

T.: Bess az?

P.: Igen, ő az. Megismer, és vidáman üdvözöl (Szilárd nevetni kezd). –Helló, öreg cimbora! Belépek a várba. Bess-nek őrködnie kell. Nem zavarom....Most visszhangzik a vár. Visszhangoznak a lépteim. Minden zeng. Milyen érdekes! Sohasem hallottam még ilyet! –Hahó!!

M.: A visszhang Szilárd énjének az áttételi kapcsolatban megélt tükrözése. Személyisége oly erőre kapott, aminek révén képes visszhangot kelteni környezetében.

P.: Látom a csecsemőt. Egy sátor alatt fekszik, szopja az ujjait. Milyen jól érzi magát! Nincsenek sehol a felügyelő nők, egy kivételével.... Ez az anyja. Hozzámegy. Megszoptatja. A csecsemő teljesen ki akarja szopni az emlőt. Befejezi az etetést. Elég. Az anyja leteszi. Megigazítja a ruháját és egyedül hagyja....Szeretném, ha a csecsemő tudna beszélni!

T.: Tud majd beszélni, ha eljön az ideje.

A következő terápiás ülésen Szilárd beszámol arról, hogy szorongása és depressziója megszűnt. Későbbi imaginációkban a zord várúr és Szilárd megbarátkoznak egymással. Szilárd megkéri a várurat, készítsen ajándékot a csecsemőnek. Szilárd fontos szerepet jár ki Bess-nek a várban, ezentúl teherautót vezethet. Ekkor a terápia a páciens szomatikus betegsége miatt megszakadt.

Összefoglalva a féléves terápiát, a szkizofrén páciensnél hipnoanalízissel kombinált dinamikus egyéni pszichoterápiát folytattam, amely részleges eredményre vezetett, mivel tünetmentessé vált és önbizalma megnövekedett. A megzavart anya–gyermek kapcsolat hatásait sikerült azonosítani és részlegesen feldolgozni. Nem sikerült viszont megoldani az ödipális konfliktust és a szexuális problémát. Ehhez több időre és erőfeszítésre lett volna szükség.

1 (Abrams, 1964; Ammon, 1973 és 1992; Arieti, 1974; Baker, Hulsey, Glenn, 1990; Baker, 1981, 1985, 2000; Bateson, Jackson, Haley és Weakland, 1956; Benedetti, 1987; Blatt és Wild, 1976; Brown, 1985 és 1993; Brown és Fromm, 1986; Bruder, 1995; Edgette, 1986; Erickson, 1967; Erickson és Rossi, 1980; Erickson és Zeig, 1980; Feinsilver, 1986a és 1986b; Gill és Brenman, 1959; Giovacchini, 1986; Gruzelier, 1999 és 2000; Haley, 1967 és 1982; Harangozó és Martényi, 1992; Hirsch és Weinberger, 1995; Hodge, 1988; Kafka, 1986; Kernberg, 1980; Kestenbaum, 1986; Liebermann, Spaulding és Corrigan, 1995; McGlashan, 1988; Schwartz, 1986; Schulz, 1986; Vas, 1987, 1990c, 1992b és 1993d; Wing, 1995; Zeig, 1974, 1980a és 1980b; Zindel, 1992 és 1995)