Bevezetés: a borderline páciens „kihívása” (Kroll, 1988)

A borderline (a továbbiakban: bo) személyiségzavar lényegét a pszichoanalitikus irodalom nem – specifikus én – gyengeségnek fogja fel. Azok az emberek tartoznak ebbe a csoportba, akikből hiányzik a belső tartás, a lelki szilárdság, tehát valamiféle állandóság, amivel céljaikat elérni szándékoznak, ugyanakkor viszont hiányzik belőlük az a fajta változékonyság is, ami a rugalmas alkalmazkodás és megküzdés sajátja. A gyengeség strukturális hiba („basic fault” — Balint, 1968), aminek következménye belső világuk torzulása (a szelf disztorziója, torzulása és fragmentációja, szétesése: Kohut, 1971 és 1977). Jellemző lehet erre olyan élmények és viselkedésformák ...

Alanyközi kapcsolat nélkül nem beszélhetnénk értelmezésről. Ha csak egyetlen ember élne a Földön, társak nélkül nem lenne képes olyan közlési rendszert, azaz nyelvet kifejleszteni, amely alkalmas emberi információcserére, szándékainak közlésére és a másik szándékainak értelmezésére. E nélkül pedig le kellene mondania önmaga létének, ember–mivoltának értelmezéséről ( Campbell , 2001). Mindazonáltal a nyelv kialakulása előtt már számos nyelv előtti kapcsolati forma működik, ami arra utal, hogy pszicho–biológiailag egymáshoz vagyunk kötve. Ezt a feltételezést izgalmas csecsemőkutatási megfigyelések erősítik, közöttük Gergely György kísérletei ( Gergely, 1996a, 1996b; Gergely és Watson   1996 és 2001). Ezek alapján ...