Bea 15 éves korában került terápiába, amely 10 évig tartott. Anyja, saját anyjával évtizedekig aszalt, szeretet–gyűlöletkapcsolata áttevődött nem kívánt terhességére. Ebből született Bea. Legkorábbi emléke az volt, hogy kis ágyában fekszik egy–két éves korban, és egy hatalmas, merev, bábuszerű fej hajol fölé.

Sátánista szektatag barátnője öngyilkossága után megvágta csuklóját, és Bea súlyos szorongásos állapotban kért segítséget osztályunkon. Ezután öt évig tartó öngyilkossági krízisben volt borderline patológiára jellemző pszicho-dinamikával, amelyet az anyai és apai tárgy–képviseletek közötti ide–oda történő vonzás, taszítás és azonosulási képtelenség határozott meg. A terápia első öt éve az ...

In Vas József Pál: Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról. Budapest: ProDie, 2005, 428-450.

Miért fabrikál az ember ősidők óta állati, emberi csontokból fúvós, ütős hangszereket, bélből húrokat és bőrből dobot? Mi lehet a varázsa a dobnak, amelynek ütéseire a sámán transzba révül, elszakad a fizikai valóságtól, és bejárja a szellemvilágot?

És miért futkároz a hideg csontjainkban a xilofonjáték hallatán? Lehet, hogy ez a test-közeliség, amely a hangszeres játék révén kifejezésre jut, már ismerős rezdületeket, élményeket kelt? Olyan tapasztalatokat, amelyekre nem emlékezhetünk, mivel abban az életkorban, amikor szereztük, még nem rendelkeztünk tudatos biográfiai memóriával. Lehetséges, hogy a zene ...